A dohányzás

Honnan is ered a dohányzás?

A dohányzás őshazájának a kedvező éghajlatú, jó klimaadottságú, sok dohányt termő Közép-Amerika tekinthető. Az őslakó indiánok, a mayák, aztékok templomainak dombormű-maradványain láthatók a pipázás szertartásának egyes mozzanatai.
Más kultúrtörténeti adatokból tudjuk, hogy a kínai ásatásoknál, a történelem előtti időszakból származó pipafejek kerültek napvilágra. Így már Kínában is rég ismert volt a dohányzás, pipázás. A dohányhoz feltehetően a világjáró, tengereket járó hajósaik révén, az amerikai földrészen jutottak, melyet az ázsiai partokra is magukkal vittek.
Kolumbusz Kristóf Újvilágot felfedező útja során (1492.) találkozott először a dohánylevéllel (ajándékba kapta a benszülöttektől) s látott először dohányzó indiánokat. Az "őslakók" az összesodort "száraz dohányleveleket" izzó parázson gyújtották meg s hogy a levelek égését biztosítsák: szájukhoz emelték, megszívták s füstjét orrukon, szájukon kieregették.
A dohány az ismételt hajóutak kapcsán a XVI. század közepén eljutott Európába (Spanyolország, Portugáliá, Franciaország) is.

Jean Nicot francia orvost nagyon érdekelte az új növény. Megszerezte, magját elültette, termesztette. Gyógyhatásáról is hallott már ekkor, s a dohánylevelet sebek kezelésére, a dohánypor belégzését pedig fejfájás megszüntetésére alkalmazta. 1560-ban a "varázs-por"-ból küldött is az állandó fejfájásban szenvedő Medici Katalinnak. A kezelés nagyon jól bevált, s a királynő meggyógyult. A "sikeres gyógyulási eseteknek" híre ment, s az emberek egyre intenzívebben érdeklődtek a "csodatevő növény és por" iránt.
Jean Nicot ekkor még nem is sejtette, hogy az általa terjesztett és termesztett növény és annak pora mily egészségkárosítónak bizonyul a későbbi századokban. Az új növény róla kapta a nevét: "Nicotiana tabacum" néven tartották számon, de a dohányméreg felfedezésekor is Jean Nicot-t tisztelték meg a tudósok a "nicotin" elnevezéssel.

A dohányzás különböző formái mindinkább terjedtek. Kezdetben sok helyen tiltották, voltak azonban pártfogói is. A pártfogók között uralkodók, tudósok és - sajnos - híres orvosok is találhatók!

A tilalomfák, az egyházi átok, a testi fenyítés, a testcsonkító büntetések a dohányzók számát nem csökkentették. A nyugaton megismert dohány eljutott keletre, délre és északra is, meghódította az egész világot. A különböző földrészek, világrészek lakói élvezettel hódoltak a dohány nyújtotta új szokásoknak. A dohányzás térhódítását nem lehetett megakadályozni. Világszerte egyre inkább nőtt a dohánytermesztésre használt földterület nagysága, sokasodtak a különböző alakú, méretű és minőségű dohánytermékek és növekedett a "füstölők" száma is.

Dohányzás Magyarországon

Magyarországra a XVI. században érkezett a dohány és a dohányzás divatja. A közvetítők a végvárak spanyol zsoldoskatonái , a törökök, a német és görög kereskedők voltak. A feljegyzésekből úgy tűnik, hogy a dohány terjesztésében Bornemissza Pál erdélyi püspöknek (1568) és Báthori Kristóf erdélyi fejedelemnek (1576) is volt szerepe.

1697-ig majdnem valamennyi országgyűlés foglalkozott a kérdéssel és megerősítette az előzőek rendelkezéseit, ill. súlyosbították azokat. A dohány elkobzása, a súlyos pénzbüntetések azonban hazánkban sem jártak eredménnyel, nem hoztak sikert. A dohányzás terjedését nem lehetett megakadályozni! Hazánkban országos törvények nem tiltották a dohányzást, bár egyes vármegyék, városok hoztak rendeleteket, amelyek azonban igen változatosak voltak.

Az idő múltával csak az utcán és a gyúlékony épületek közelében tiltották a dohányzást. III. Károly uralkodása alatt (1685-1740) már csak elvétve jelent meg egy-egy tiltó rendelkezés. II. József (1780-1790) pedig egyenesen pártolta a dohány termesztését... Sok-sok mázsa dohányt értékesítettek a termelők, s terjedt a dohányzás, a pipázás, a szivarozás, tubákolás s 1882-ben a cigaretta is megjelent már a dohánypiacon.”